Mesevilág

Gyere velünk egy új világba!!!

• 

Elveszve a sorok között

 

6. fejezet

 

Botta és Bexi teljesen kimerültek a nap fáradalmai miatt! A kis csapat így keresett magának egy helyet hogy megpihenjenek, és aludjanak egy kicsit! Egyre beljebb merészkedtek az erdőben, mígnem egy hatalmas, (kb 10 méteres) gombát találtak maguk előtt!

-Ez ideális lesz szerintem!- mondta Alakri.

-Szerintem is- válaszolt vissza Bexi.

Így hát lekuporodtak a nagy gomba tövében. Később egyre hidegebbé vált az idő így tűzet gyújtottak. Alakri a környéket bejárta hogy meggyőződjön róla hogy nincs semmi veszély, és közben gyűjtött hatalmas nagy lapu leveleket, hogy azzal tudjanak majd takarózni! Miután visszatért a tábor helyre, a nagy gombához, látta hogy a lányok nagyon fáradtak, de a kedvük nem lankadt el, ugyanolyan jó kedvűen nevetgéltek, mint Habcsók királynő háborúja előtt.

...Szegény lányok, nehéz lehet nekik, olyan sok mindenen átmentek, kitartásuk nagyon megerősített engem is, bárcsak ne felednének el soha, ha esetleg már nem lennének velem...gondolta magában Alakri kissé szomorúan.

-Mi a baj Alakri? - kérdezték egyszerre a lányok tőle, látva Alakri szomorúságát.

-Ó igazán semmi, nem szeretnélek terhelni titeket ezzel. - mondta miközben odaült ő is a tűz mellé.

-Ne butáskodj Alakri! Tudod, hogy nagyon szeretünk, és nekünk bármit elmondhatsz- mosolygott Botta.

-Gyerünk bökd már ki! - sürgette Bexi is.

Alakri egy kissé elpirult erre a felszólításra, aztán végül belevágott a mondanivalójába:

-Tudjátok ........................ nagyon fogtok hiányozni ha már................. nem........................ lesztek.......................itt....................-mondta el-el csukló hangon.

-Jaj Alakri! Te is nagyon fogsz nekünk hiányozni, de tudod hogy mindig veled leszünk- mondta Bexi.

-Igen? És azt meg hogy fogjátok csinálni?

-Az ilyen jó barátokat nem igazán lehet elfelejteni amilyen te is vagy, mindig a szívünkbe fogunk zárni, itt lesznek velünk az emlékeink, amelyekben te is szerepelsz.

-...a másik pedig hogy bármikor visszatudunk térni...-mondta folytatásként Botta

-Hát a visszajutás nehezebb mint gondoljátok, de örülök azért hogy így szerettek.

-Ne szomorkodjunk tovább énekeljünk egy kicsit. - mondta Bexi, majd magára húzta egy kicsit jobban a lapulevelet, és elkezdett dalolászni. Egy pár perccel később a többiek is bekapcsolódtak a nótába, és együtt nevetgélve töltötték el az egész éjszakát.

A csillagos égbolt bevilágította az egész erdőt, így nem is tűnt már olyan félelmetesnek.

Mikor elkezdett hajnalodni a madarak elkezdtek csicseregni, A lányok ekközben még mélyen szundikáltak, hanem egyszer csak égtelen nagy zajra ébredtek fel. Hatalmas robbajt hallottak, mintha tényleg robbantás történt volna a közelben. A lányok megrémültek a zajtól, gyorsan összeszedték mindenüket, Alakri is feltápászkodott, és jobban odahúzodtak a gomba tövéhez. Egyre hangosabbá vált a zaj, így Bexi arra utasította a többieket hogy másszanak föl a gomba ernyőjébe, ott biztos nem lesz semmi baj. Miután mindegyikük felmászott, Botta körbe nézett, látta hogy a sziklák nem is sziklák hanem kis kövek és hogy a fák nem fák hanem hatalmas fűszálak, félelmetes.

- Ezt nézzétek- és muttatta a többieknek is amit az imént észrevett.

- Te jó ég!!!!!!!!!!!- mondta Bexi is és Alakri is. Rájöttek hogy itt ezen a helyen minden sokkal de sokkal nagyobb mint azt eltudták volna képzelni. Eközben a hangzavar egyre hangosabb lett, most már megállapították hogy ez léptek zaja, nagyon elkezdtek félni a gomba lakók hogy most mi fog történni.

Hirtelen megpillantottak valamit az égből ami először ugyan kicsinek tűnt de egyre csak nővekedett, olyan volt inkább mintha zuhanna feléjük valami nagy tárgy. Egyszer csak Botta rájött hogy mi is az, és felkiáltott

-Úristen!!! Egy hatalmas láb-síkított fel a lány, erre mindannyian leugrottak a gombáról, és befutottak a sűrűbb fűcsomók közé.

Futottak, úgy ahogy csak a lábuk bírta. Alakri rengeteget nézett hátrafelé, így jobban szemügyre tudta venni a szörnyet aki ilyen hatalmas lábbal rendelkezett. A fejét alig lehetett látni, majdnem a napig ért, szőrős teste volt, a levelekből szőtt ruhája féloldalasan takarta a teste nagy részét, lábai vaskosak voltak, és szintén nagyon szőrősek.Mindhárman ekkor már tudták hogy mivel van dolguk......egy.......egy........EGY......TROLLAL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nos, Kedves Olvasó, ha azt hiszed, hogy azok után, amin ez a 2 lány és társai keresztülmentek, már semmi izgalmas nem történhet, hát azt kell mondjam, hogy nagyot tévedsz. Ugyanis, még olyan dolgok fognak velük történni, amire nem is számítottál és ők sem számítottak rá. De először is ott tartottunk, hogy sikerült felfogniuk valahogy, hogy egy troll van mögöttük. Térjünk csak vissza............

- Álj meg te aki olyan magas vagy!!! Hallod? Össze fogsz taposni minket!!!- Botta hangja hiába volt olyan erős, hatalmas és éles, sajnos nem hallatszott el a trollnak ítélt lényhez, így más tervet kellet kieszelni. Alakrinak, ekkor hihetetlenül nagyszerű ötlete támadt. Fogta magát, és felmászott egy fűszálra, onnan egy hatalmas gombára, azután egy kitörött, nagy faágra, aminek a vége, a fán végződött, és a Troll, pont addig ért. Akkor Alakri egy hirtelen moztudattal átlendüld a hatalmas szörnyre, és a fülébe kiáltott:

- Állj meg!!!

- Ki szólt hozzám?- ekkor a troll akkorát fordult félig, hogy Alakri, szinte már majdnem hányt.

- Ne ijedj meg! Itt vagyok a fülednél, mert nem hallottál máshogy engem. Ne menj tovább, mert összetiprod a barátaimat!!!- ekkor a troll, hirtelen megállt, és lehajolt, hogy lássa Alakri barátjait, és a hang tulajdonosát. Ekkor látszott, hogy ez a szörny nem troll, hanek küklopsz. Sikerült meglátnia Bexit, Bottát és Ellyt.