Mesevilág

Gyere velünk egy új világba!!!

• 

Elveszve a sorok között

 

3.fejezet

 

...-Tudod Botta, tévedtem veled kapcsolatban. Bocsi hogy az előbb kinevettelek. Jó neked, hogy már van valami képességed. Nekem bezzeg semmi ez nem fer. Úgy értem, jó hogy neked van ilyen fajta tudásod de nekem is lehetne.

-Biztos vagyok benne, hogy hamarosan te is rátalálsz az erődre,csak jobban kell figyelned arra, hogy mit üzen az erdő neked, mert ha hagyod hogy ő vezessen...
De jobban belegondolva: haha nekem van erőm neked meg nincs!!!-dicsekedett Botta

-Gonosz!!!-durcázott Bexi.

-SSSSSSSSSSSsshhhh!!!!!!!!!!!!!-a szél egyre erősebben susogott...de valami ilyesztő volt benne.

-Mi az Botta?-kérdezte Bexi ijedten.

-Valami elfutott a fák között.-válaszolt.

Mindenki mozdulatlanul állt egymással háttal, de szorosan. Próbáltak minden apró neszre figyelni, a fák közé látni.

Hirtelen halk morgás hallatszott Bexi melletti bokorból. Majd egyre hangosabb lett a zaj.

- Bexi nagyon lassan gyere a másik oldalamra- mondta Elly. Bexi úgyis tett. Egyszer csak csönd lett mintha elment volna az az ijesztő lény.

És ugyanebben a pillanatban egy nagy ijesztő ugatás hagyta el a közeli bozótot, és egy hatalmas ezüst farkas ugrott elő. Hogy eltudjátok képzelni, hogy miért is volt olyan félelmetes, képzeljétek el a mellső lábait melyek akkorák voltak mint egy normál méretű, a mi világunkban élő kutya. Hatalmas volt. Fogait kivillantotta, és acsarkodva közeledett a lányokhoz.

Nagyon megrémültek. Lassan próbáltak hátrafelé menni, de ő minden egyes lépésünkre hangosan ugatott. Akkor Bexi megpillantott egy csúnya sebet a nyakán, ami miatt arra a következtetésre jutott, hogy volt egy harca egy még nagyobb szörnnyel. Remegve de előre lépett, maga után hagyva a lányokat, és közben a földet nézte. A farkas meglepődött, és fújtatni kezdett. Bexi becsukta a szemét és így szólt:

-ssssss.hangröuv,pelonda touv bonguü.sss kérlek

A farkas felemelte a fejét, mintha értené a nyelvet, és lehajtotta a fejét, ezzel jelezve, hogy feladata a támadást. Bottáék teljesen megdöbbentek. Bexi ezután elindult a farkas felé, hogy megérintse, s közben még motyogott valamit.

Mikor aztán kiértek az erdőből, a farkas egy tarisznyát, és egy kürtöt adott nekik. Ámultak amikor meglátták a csodaszép tárgyakat! A tarisznya Bottáé,amiben egy olyan por van, hogy ha valakire rászórnak belőle, akkor az majdnem olyan erős lesz, mint Botta. Bexi kapta a kürtöt ami ha belefújnak, egy seregnyi állatot vonz oda.
Mikor, már rég elhagyták az erdőt, valami meglökte őket, s elejtették a tárgyakat. Mikor felálltak, nem láttak mást, csak egy zöld manót, aki árui között ott volt a fuvola, a tarisznya és a kürt.

- Hé,te!!!-kiálltott Botta.

- Én?-kérdezte, cserfesen a manó.

- Ki más?-nézett megint Botta.

- Nálad vannak a holmiaink. Kérlek sziveskedj visszaadni.-kérte Elly.

- Van nevem is ám...Homa vagyok, kikérem magamnak. Ezek kellenek? Ugyan, ezeket én találtam. Ki mit talál azé!-gúnyolódott a manó.

- Mit kérsz értük Homa?-kérdezte gúnyosan Bexi.

- 50 db. réti juhásszarvas bogarat...Vagy azt a fánkot.-válaszolt Homa és mutatott a távolba.

- A fánkot választjuk.- jelentette ki Botta. És már is mentek érte.

- Hú a távolból kissebnek tűnt.-csodálkozott Bexi.

- Ááá!!!- kiálltott Elly.

- Mi történt?- kérdezték a lányok.

- Jaj ne Elly beleesett egy csapdába!!!-kiálltott Bexi, s próbálták kiszabadítani.

- Minden hiába!!! Ez egy tündér fogó csapda.-szomorkodott a fogoly.- meneküljetek amíg lehet, mert jönnek értem ilyenkor tudják, hogy van a csapdában egy fogoly! Meneküljetek engem elvisznek, Médea királynő kastélyába!!!.

- Már késő.- hangzott egy titokzatos hang. Médea volt az katonáival.

Médea királynő, bevitette várába a lányokat. Ellyt a mesebeli lények tömlöcébe záratta. Bexi az állatok gondozását és a cselédlányságot kapta mint feladatot. Botta, a kertészetet(favágást stb) és a cselédséget kapta. Nem örültek neki, de muszáj volt. Elly nem volt egyedül. egy unikornis, egy pegazus, és még sok különleges mesebeli lény volt vele. Elmondta nekik a történetüket, a találkozást, és még sok olyat, amit még Bexiéknek sem mondott. Ám egy nap, Médea királynő hiányt érzett udvarhölgyei között.

- Hívatott fenség?-kérdezte Elly.

- Igen. Mától fogva udvarhölgy leszel a barátaiddal eggyütt.- válaszolt a királynő.

- Úgyérti, hogy Bottával és Bexivel?

- Szóval úgy hívják őket! Igen velük.- azzal behozatta a lányokat, és valami furcsa ruhákat.- Vegyétek fel magatokra.- utasítota Médea királynő Ellyt, Bexit és Bottát.

- Én ugyan nem járok szoknyába!!! Fúj én nem veszem fel!!! Nem tudja rámerőltetni- Jelentette ki Botta, és csakugyan igaza is lett. Rá csak egy furcsa gatyát tudtak ráerőltetni. Ez se nagyon tetszett neki, de legalább nem szoknya. A ruhák olyasmik voltak, mint az indiai ruhák.

Minden nap ugyan olyan volt. Botta már nagyon nem bírta. Kiszaladt a kertbe, a szökőkúthoz, és ott öntötte ki a szívét.

- Ez a gonosz banya mindenkit arra kényszerít mindenkit, hogy dolgozzanak neki!!! Ezt nem hagyhatom!!!- így idegeskedett. Eközben a királynő éppen őt hívta, kereste, de nem találta sehol, ezért odament, Bexihez.

- Szia. Nem tudod esetleg hol találnám meg a te .... a testvéredet?- szólt hozzá lenézően.

- Ha tudnám se mondanám meg.- válaszolt rá gúnyosan Bexi. A királynő meghökkent, majd így szólt.:

- Nem zavar téged, hogy Botta vagy ki előbb kapta meg az erejét mint te?

- Nem. Nemigazán.

- De hiszen te vagy az inteligensebb. Mégis ő az első! És te vagy az idősebb nem?- kísértette tovább Médea.

- Igaz, hogy talán kicsit másvagyok, de nem vagyok idősebb. Ő a nővérem, és szeretem.- vágott vissza Bexi.

- Szereted? És ő is téged? Hát nem mindíg ő az első, aki mindíg mindent jobban tud?- folytatta Médea.

- Igaz.-gondolkozott Bexi.

- Na, akkor elárulod, hogy hol találom a... a testvéredet?

- Álmodozz csak!!!- kiáltott Bexi, azzal elfutott.

A szökőkútnál még mindíg folytak Botta panaszai. Már 5 éves koránál tartott, mikor átszökött Bexivel a szomszédba, és valaki beköpte őket. Mikor befejezte ezt a történetet, egy hangot hallott.

- Folytasssa kérem nem zavar.

- Ki volt ez?- ekkor észre vett egy vékony, szalmakalapos fiút a szökőkút másik oldalán.

- Te meg ki vagy?- csodálkozott Botta.

- Én?

- Ki más?

- Süldögér Sándor Alakri szolgálatára.- mondta cserfesen a szeplős fiú.

- Ne magázz!!!- motyogta oda Botta.

- És te ki vagy?

- Botta.

- Úgy érted, hogy Botja? Kinek a botja Botja?- próbált viccelődni Alakri.

- Jól van ám Süsü Sanyi! Vagy talán jobban szereted a... Sültegeret?- gúnyolódott Botta

- Botta!!! El kell szöknünk innen!!!- lihegett Bexi amikor végre odaért.

- Ez a nő tuti, hogy Áfra testvére!!!
- Hogy kié?- kérdezte Alakri.

- Az ükanyánké, Áfra királynőé! Süket!- piszkálta Botta.

- Botta ő meg ki?- kérdezte Bexi.

- Alakri vagyok.- mondta Sanyi.

Bexi furcsán forgatta a fejét, hol jobbra hol balra, miközben nézte a furcsa idegent, aki a az egyik szőlőtőnek dőlve, a szájában lévő fogpiszkálójával játszott. Alakri nagyon vékony testalkatú fiúcska volt. Kertész nadrágot viselt ami kissé foltos, ütött kopott volt. Viselt még egy fehér pólót is ami viszont (furcsa módon) csakúgy ragyogott a tisztaságtól. Régies búza színű szalmakalapja majdnem eltakarta az egész arcát. Bexi egy kis idő után megszólalt:

- Nálad furcsább szerzeményt még nem láttam! Ki vagy Te?

- Ez aztán az udvariasság kis húgom. Tőled szokatlan viselkedés ez.- mondta halk hangon Botta

- Jól van na! De most mond meg őszintén, nincs igazam? -mondta testvérének majd így folytatta a fiúnak:

-Csak nem te is a királynő egyik talpnyaló szolgálja vagy?-

- Kérlek Bexi- válaszolt rá ismét Botta- te nem vagy beszólós!!! Beteg vagy?

- Hagyj már.- szólt Bottára Bexi.

- Válaszolj mert ha ez így van kotródj innen, semmi keresni valód nincs itt. Elegem van hogy állandóan a nyakunkban lihegtek!!- mondta Alakrinak.

- Elég volt.- és azzal Botta felpattant a helyéről- Azonnal fejezd be, nem értem miért vagy ilyen rád sem ismerek.-majd oda fordult a fiúhoz és így szólt- Ne haragudj rá, nem ezt akarta mondani, csak már kimerült.

Ezekre a szavakra Bexi rádöbbent hogy milyen illetlenül viselkedett, és mélységes szégyenében elfehéredett. Nagyon rosszul érezte magát, és a földre rogyott. Csak úgy potyogtak a könnyei.-Haza akarok menni, elegem van ebből a helyből már- kiáltott fel kétségbe esetten.

A fiú értetlenül nézte a két lányt, nem értette mi folyik itt.

- Nem tudom kik vagytok és hogy honnan jöttetek, de látom itt el kéne a segítség lányok. Nem vagyok sem szolga, sem talpnyaló, de azért tudnék nektek segíteni egy feltétellel!

- És mi lenne az? - kérdezte Botta a kút szélén ülve.

- Ha soha nem fogtok kíváncsiskodni arról, hogy én ki is vagyok!- mondta határozottan

- Mi csoda, de így hogy tudunk majd megbízni benned?- döbbent meg Botta

-Meg kell valahogy próbálnotok.- majd odalépett Bexihez és letérdelt hozzá, közben levette a szalmakalapot a fejéről.Most már tisztán látható volt az arca.Hosszú vörösesbarna hajába most nagyon belekapott a szél, olykor, olykor a szemét takarták el tincsei. Ránézett a könnyekkel küszködő lányra és ismét így szólt.- megpróbáltok bízni bennem?

Bexi még mindig sírt de belenézve a fiú smaragd zöld szemeibe valahogy a reményt érezte, és ezért bólintott egyet felé.

- Jól van. Ha ezt megteszitek ígérem kijuttatlak titeket erről az iszonytató helyről!

- Komolyan-csillant fel Botta szeme, jelezve ezzel hogy már szimpatikus lett számára Alakri.

- Gyertek mutatok nektek valamit-

-Várj most még nem lesz jó. Az egész udvar Bottát keresi és most már engem is. Találkozzunk inkább éjfélkor ugyanitt.- mondta halkan Bexi, miközben a földet bámulta, de most már nem sírt, nyugodt volt.

Éjfél, éjfél,szemlátomást a legtöbb mese előszeretettel használja ezt az időpontot. Lehetne az 11 óra 10 perc is vagy 11 óra kereken de talán valamiért ez izgalmasabbá teszi az eseményeket, ezenkívül ne feledjük, ami nem egy utolsó szempont hogy hőseinknek is nagyon tetszett ez a megoldás hogy éjnek éjjelén találkozzanak a szőlősben.

A két lány így hát elindult vissza a kastélyba, de most már reményteli szívvel tudva azt hogy hamarosan talán újból haza térhetnek, és találkozhatnak végre édesanyjukkal ismét.